A héten véget ért a tanítás, már mindenkinek csak a vizsgák vannak hátra és sokan már június elején hazautaznak, ezért elérkezett az ideje, hogy közösen lezárjuk a félévet. A gálaestnek az óceánparti Palacio Festivales adott otthont, ami Santander kulturális központja, gyakran tartanak itt koncerteket, kiállításokat és különböző bemutatókat. 

Az este a kötelező körökkel kezdődött, minden olyan szervezet/intézmény képviselője beszédet mondott, ami valamilyen módon kapcsolódott az Erasmushoz. Természetesen spanyolul mondták a beszédeket, így számomra annyira nem volt érdekes, bár örömmel vettem észre, hogy bizonyos szavakat már értek és így a beszéd mondanivalóját is könnyebb volt követni. Ezután egy fél órás kávészünet következett, ekkor lehetőségünk volt egy kis harapnivalót és innivalót fogyasztani, hogy ne maradjunk éhen a vacsoráig.

Ez idő alatt lehetett leadni a szavazatokat is, ugyanis az est lényege a különböző díjak átadása volt. Két héttel az esemény előtt az ESN egy online szavazást hozott létre, ahol mindenki megjelölhette a szerinte legmegfelelőbb embert az adott pozícióra. Aki legtöbbet tanult, azt Hermione Granger díjra lehetett jelölni, a legjobb táncost Michael Jacksonra, a legkiválóbb spanyolul beszélőt pedig Cervantes díjra, csak hogy néhányat említsek a kategóriák közül. Az online szavazás alapján minden kategóriából a top 3 közül egyre lehetett szavazni a helyszínen.

A kávészünet után a díjátadás következett. Minden kategóriát külön konferáltak fel, majd levetítették a 3 jelölt kampányvideóját, ezután pedig kihirdették a nyertest, aki átvehette az üvegből készült díjat. A kategóriák végére érve megtapsoltunk mindenkit, majd megköszöntük az ESN önkéntesek munkáját.

Ezután kezdődött a vacsora. Bár nem asztalnál ülve fogyasztottuk el, mint azt előzetesen vártuk, hanem állófogadás volt, így is elegáns volt, főleg úgy, hogy mindenki kicsípte magát erre az alkalomra. Az ételek is finomak voltak, spanyol szokásokhoz híven tapasokat lehetett enni, például mini hamburgert, sajtokat, croquetast, tortilla de patatast és hasonlókat. Mikor az ételek nagy része elfogyott és már mindenki jól lakott, akkor átvonult a nagyjából 150 fős társaság az óceánparta, hogy egy utolsó csoportképet csináljunk és gyönyörködjünk a tiszteletünkre fellőtt tűzijátékban. Az este egy szórakozóhelyen ért véget, ahol képeket vetítettek a félévről és elkezdődhetett a tánc.

Furcsa érzés, hogy lassan itt a vége és haza kell térni, mert már hozzászoktam a városhoz, az életmódhoz, az emberekhez, a szokásokhoz és ahhoz, hogy angolul vagy spanyolul kell megértetnem magamat. Azonban még van hátra egy kis idő, igyekszem ezt is a lehető leghasznosabban eltölteni.

Eszti