Néhány hete egy szórólapot meglátva elhatároztuk néhány barátommal, hogy meglátogatjuk a közeli "vadasparkot", a Parque de la Naturaleza de Cabarceno-t. A mai nap tökéletesnek bizonyult a látogatásra, ugyanis ragyogóan sütött a nap és 20 fok körül volt a hőmérséklet (le is barnultunk egy kicsit, amit meglepődve vettem észre a nap végén). Bár mondták páran, hogy hatalmas a park és neten is olvastunk tóla, hogy legtöbben kocsival látogatják, mi vettük a bátorságot, hogy gyalog menjünk el a parkba. Azonban mikor megláttuk a bejáratot, eléggé elbizonytalanodtunk, mert az összes jegyiroda autósok részére volt kialakítva. Az jegyárusítótól megtudtuk, hogy legalább 30 km-t kell majd sétálnunk, ekkor kezdtünk kétségbe esni, de nyugtattuk magunkat, hogy legalább szép környezetben vagyunk és úgyis jön a bikiniszezon, formában kell lennünk. Szerencsés és váratlan fordulat következett azonban, az egyik spanyol barátunk, Andrés megjelent a kocsijával az egyik emelkedő tetején. Mint kiderült, egyikünk tudta, hogy jön, csak azt nem, hogy mikor. Innentől kezdve megnyugodtunk, Andrésra bíztuk magunkat, akinek egész éves belépője van a parkba és már számtalanszor járt ott.
A parkot egyébként nem egy szokásos állatkertnek, nem is vadasparknak kell elképzelni. Mint mondtam, a legtöbb ember autóval jön, nem véletlenül. Az itt élő állatoknak hatalmas területük van, természetes környezettel, füves réttel, fákkal, sziklákkal. Emiatt azonban nagyok a távolságok is, még autóval sem tudtuk bejárni az egészet, pedig 8 órát töltöttünk a parkban. 150 faj található itt, nagyjából 7,5 négyzetkilométeren. Több étterem, kávézó és mosdó áll a látogatók rendelkezésére, így az egész napos program is könnyen megvalósítható. A bejáratnál kapott számozott térkép alapján könnyen lehet tájékozódni, bár a sok egyirányú út nem teszi egyszerűvé a közlekedést. Az ár egyébként nem diákbarát, 23 euróba került fejenként a belépő.
Először a hüllőházban voltunk, ahol legalább egy tucat különféle kígyót és néhány gyíkot láthattunk. Néhány üres akvárium láttán azonban kételyek támadtak bennem a biztonsági intézkedéseket illetően, így nem időztem bent sokáig. Ezután sorra jártuk a különböző állomásokat. A gorilláknál keztük utunkat, majd folytattuk a tigriseken, lámákon, medvéken, struccokon, antilopokon, elefántokon, majmokon, tevéken, zebrákon keresztül a vízilovakig, csak hogy a legfontosabbakat említsem. 2 bemutatón is részt vehettünk, az egyiken különféle madarakkal ismerkedhettünk meg, amiket reptettek is, így testközelből láthattuk például a fehérfejű rétisast, az USA jelképét. A másik bemutatón pedig 2 imádnivaló fóka nyűgözött le bennünket különféle trükköket mutatva.
A legjobban azonban a felvonó tetszett. 4 vonal közlekedik a parkban, melyekből fentről is szemügyre vehetjük a park állatait és a környező nemzeti parkban magasodó hegyeket. Csodálatos volt a kilátás és a dombra felérve még Santandert is láttuk. Mutatok néhány képet a parkról, így könnyebb elképzelni:
Remélem, hogy tetszett a bejegyzés, jövő héten újra jelentkezem!
Eszti
